Egy csipetnyi identitás...

Egy helyi gondolat, és nyomában egy igazi közösségi projekt története. Mindez egy hivatalos levéllel kezdődött... Tisztelt Építési Osztály! A Békásmegyer-Ófaluban élő lakosok kérését tolmácsolva az Óbor-kör Egyesület kéri Önöket, hogy III. kerület Békásmegyer-Ófaluban 9 db eligazító táblát elhelyezni szíveskedjenek. Ezek közül 5 db „Békásmegyer-Ófalu” feliratú helységnév tábla, 4 db pedig „Temető (alá) Friedhof” felirattal és nyíllal ellátott eligazító tábla. A „Békásmegyer-Ófalu” feliratú táblákkal célunk, hogy az Ófalu identitását, az itt lakók összetartozás érzését erősítsük, a városkép/falukép fontosságát hangsúlyozzuk. A „Temető (és alatta) Friedhof” német feliratú, nyíllal ellátott táblák pedig a Tamás Utcai Temető könnyebb megtalálását segítenék, amely autósok számára jelenleg nem könnyű feladat. Egyben jeleznék a település sváb hagyományait, ma is érezhető jellegét és a Németországból „hazalátogató” egykori őslakosok eligazodását is segítenék. A temető máig megőrizte az egykori svábok sírköveit. Javaslattal is szeretnénk előállni a táblák kihelyezésének pontos helyére vonatkozólag, ezért minden helyszínen készítettünk digitális fényképet, amely a táblák elhelyezését segíti, és egyben a kérésünket teszik konkréttá. A digitális fotók felirata/neve utcanevekkel pontosan megjelöli a helyszínt, ill. utal a Temető táblákon a nyilak irányára (jobbra vagy balra kell mutatnia) is. A fotókat levelünkhöz csatolva elküldjük. Várjuk kedvező elbírálásukat. A táblák kihelyezésében szívesen segítünk. A további sikeres együttműködés reményében: Kovács Lajos, elnök Békásmegyer-Ófalu, 2009-12-10 És a megvalósulás:

Tavaly egy „Óboros” morzsapartin merült fel az ötlet: ugyan miért nem jelöljük meg a falunkat helységnévtáblákkal? Hiszen nem min­denki tudja, még az se, aki itt él, hogy az ország egyik leg­nagy­obb lakótelepét a Mező, az Ezüs­th­egy vagy a Pusz­ta­dombi utcánál elhagyva már az öreg Békásmegyer-Ófalu járdáit tapossa.

Bár a lakótelep­nek áldozatul esett az egykori sváb falu főutcája, pon­tosab­ban annak egyik oldala, és az egykor Duna par­tig ter­peszkedő szán­tóföld­jei, maga a falu szinte érin­tetlen maradt. Csil­lagh­egy felől, a mag­a­s­feszült­ség oszlopait elhagyva a Hon­véd utcában ma már csak két őrt álló, öreg parasztház tanúskodik a múl­tról és a településhatár­ról. Az ötlet Magdi fejében született meg, Sanya kérvényt írt az Önko­r­mányza­thoz, Zsolt és Tibi rend­sz­ere­sen érdek­lődtek, kézbe vet­ték az ügyet. Kérésünkre az Önko­r­mányzat hamarosan kihe­lyezett 4 táblát — ezért köszönet­tel tar­tozunk — igaz, nem pont olyanokat, ami­lyenekre gon­do­ltunk. Túl kic­sik voltak, és inkább infor­má­ciós táblá­nak tűn­tek… sebaj, majd mi ren­delünk újakat! Két gyors áraján­latkérés, és máris dugába dőlt a terv –a hagy­ományos méretű, fes­tett helységnévtáblák ugya­nis nagyon drágák. „Húsvé­tra akkor is szép táblákra kell ezeket cserélni” – dör­mögte Zsolt. Tibi sufni­jában akad­tak nagyméretű fém­le­mezek, Zsolt lev­ágta, lec­sis­zolta, majd egy ismerős táblafestővel megfest­tette őket. Elkészül­tek a tábláink. Nagypén­teken már alig várta az „Óbor-kommandó”, hogy akcióba lendül­hessen. Zsolt, Tibi, Sanya és István sötét­edés után létrá­val, szer­számokkal és per­sze alka­lomhoz illő kapuc­nis melegítők­ben lec­serélték a régieket nagy­obb, jól olvasható, szab­ványos és tet­szetős helységnévtáblákra. Így való­sult meg egy jó kezdeményezés az Önko­r­mányzat segít­ségével és a helyiek össze­fogásá­val. Szép jövőt Békásmegyer-Ófalu!